AZ  ALFÖLDI  UNITÁRIUS  BÚCSÚ  MŰSORA  2006. JÚLIUS 30-ÁN  

                                       B A R T Ó K   B É L A    E M L É K N A P

Balázsi László, lelkész beszámolója az ünnepségről

Fényképek az ünnepségről

1. BEVONULÁS: nemzeti, egyházi, erdélyi zászló- a Szent György Lovagrend tagjai viszik, egyházi és világi méltóságok, vendégek…
2. ÉNEK:Mint a szép híves patakra”- 189.számú énekünk első szakasza
3. PRÉDIKÁL: Léta Sándor, a Budapesti Bartók Béla Egyházközség lelkésze, szerkesztő
4. KONFIRMÁCIÓ: Csordás Gergő hittanos vallástétele: bemutatás, kikérdezés, úrvacsorázás, fogadalom a zászló szegélyét fogva, a zászló felszalagozása,       áldás, anyakönyv aláírása, ajándékozás: Biblia átadása- Elekes Botond   főgondnok; jelvény feltűzése- Barta János gondnok; emléklap és ajándékkönyv átadása- helyi lelkész; köszöntővers- Homoki Vivien hittanos
5. LELKÉSZEK EMLÉKTÁBLÁJÁNAK LELEPLEZÉSE : Kelemen Attila elnökségi  tag, a Heltai Kft. igazgatója, az emléktáblán szereplő Kelemen István unokája 
6. BARTÓK BÉLA EMLÉKEZÉS:
      a.)  „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek”- közös ének, kíséri Zoltáni Zsolt gitárral               
      b.)  Előadás Bartók Béláról- Balázsi László
      c.)  „Elindultam szép hazámból”- közös éneklés, gitáron kísér Zoltáni Zsolt  művész
      d.)  A Sárréti 100 tagú Népdalkör jelenlévő része Vésztőről, Szeghalomból és Körösla dányból Bartók-gyűjtéseket ad elő
      e.)    Túri Kriszta, Balogh Borbála és Rebeka Bartók-gyűjtéseket énekelnek
      f.)     Dr. Bodóné Takács Ilona, Simonné Bagdi Erzsébet, Kiss Viktória és Czeglédi Edit Bartókról írt verseket olvasnak fel
     g.)    Zoltáni Zsolt, erdélyi ének-és gitárművész Bartók-számokat ad elő
     h.)    Zoltáni Zsolt és Balázsi László Wass Albert- vers feldolgozást adnak elő
      i.)     Elekes Botond, a Magyarországi Unitárius egyház főgondnokának és Várkonyi  Imre, Füzesgyarmat Város polgármesterének ünnepi gondolatai- a Bartók Béla emléktábla leleplezése
     j.)      A jelenlévő lelkészek megáldják az emléktáblákat
     k.)   A nemzeti és erdélyi zászlókra a zászlóanyák felköti az emlékszalagokat

7.  BEJELENTÉSEK
8.
  PÁLYÁZAT
9.
  MAGYAR HIMNUSZ, SZÉKELY HIMNUSZ
10.
KIVONULÁS: a bejövetel sorrendjében

Füzesgyarmat, 2006. július 30.         

                                  a Füzesgyarmati Unitárius Egyház vezetősége és hívei

                                                                Balázsi  László

                                                                       lelkész

              a Magyarországi Unitárius Egyház püspökhelyettes-főjegyzője

 


Életjel – (elmondtam Füzesgyarmaton 2006. július 30-án)

Textus: Apostolok Cselekedetei 20, 7-12

 Kedves Testvéreim. Tisztelettel és szeretettel köszöntelek Mindannyiotokat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek köztetek ez ünnepi alkalommal.

A Bibliát olvasva, áhítatomhoz készülve, a felolvasott részre választottam, amellyel nemcsak Biblia-ismeretünket mélyíthetjük el, hanem Euthikus személyében az egész emberiségre ráismerhetünk. A világtörténelmet nézve, vagy akár nemzetünk történelmét ismerve, mondhatjuk, hogy mi is gyakran, szinte mindig kiesünk az ablakon.

És itt gondoljunk a háborúkra, még a jelenleg zajlóra is.

Sokan mondják azt, hogy ez idei évben, azaz 2006. június 6.-án a Gonosz leszállt Földünkre és itt is maradt. Ennek tulajdonítják a mostani közel-keleti háborút.

Mi, magyarok és ugyanakkor unitáriusok, ha hinnénk a Gonosz létezésében mondhatnánk azt, hogy a Gonosz már a mohácsi csata óta köztünk él.

 A múlt szombaton (2006. július 22.) részt vettem a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulójának megünneplésén, egy ökumenikus istentisztelet keretében a belvárosi plébánia templomban.

És elgondolkoztam, hogy nekünk magyaroknak a nándorfehérvári győzelem volt az utolsó győzelmünk, ha a háborúkat tekintjük.

Amennyi megpróbáltatás érte népünket, csoda, hogy még létezünk. Életrevalóak vagyunk ez nem vitás, pedig sokszor kiestünk az ablakon úgy, mint Euthikus.

Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás örömmel töltsön el ezért, és ítéljük el a napjainkban folyó háborút amely a makacsságról, a régi ellentétekről és a bosszúról szól. Ugyanakkor imádkozzunk e háború minél előbbi befejezéséért.

 Starr King ösztöndíjas koromban, egy amerikai unitárius gyülekezetben, Santa Barbarában egy vietnami háborút megjárt férfival találkoztam. Arca sebhelyes volt a gyakori savas esőktől. Elmesélte, hogy ő eredetileg ír katolikus volt, családja belesulykolta az erős katolicizmust. És jó katolikus volt egészen a vietnami harcokig. Ott, a háborúban jött rá, hogy nincs szükség sem ördögre sem sátánra, ahhoz, hogy pokol legyen a Földön. Maga az ember képes pokollá tenni gyönyörű Földünket.

Majd hazatérte után rájött, és rájövünk mi is nap mint nap, hogy édeni, paradicsomi körülményeket is tudunk varázsolni mi, emberek. És gyakrabban ez utóbbit, csak a jót már annyira természetesnek vesszük, hogy már szinte értékelni sem tudjuk. Elég ha rácsodálkozunk nemzeti parkjainkra, köztereinkre vagy olyan helyen járunk ahol az ember nemcsak, hogy meghagyta a természeti adottságokat, de még fejleszti is azokat.

 A NASA műholdjai segítségével Japán partjait szoktam figyelni interneten keresztül. Ők már rájöttek arra, hogy területet nem háborúval, hanem találékonysággal  kell nyerni. A közelmúltban, egy olyan technológiát dolgoztak ki, amellyel a fogyasztásra épült társadalmuk végtermékeit, azaz a szemetet, hulladékot feldolgozzák és ebből, masszív félszigeteket csatolnak szigetországukhoz. Japán, így napról napra terjeszkedik immár nem úgy mint a számukra csúfosan és megalázóan végződő II. Világháborúban, hanem a háztartási szemét, hulladék segítségével.

És a példákat még sorolhatnánk: a gyönyörű, tulipános Hollandiával, de messzire nem kell mennünk, elég ha észrevesszük örökké szépülő otthonainkat, kertjeinket. Itt, a ti közösségetekben is könnyen észrevehetőek az életjelek: közösségeink életrevalóságáról, élni- akarásáról, a találkozásokról való igényeinkről.  

Mi sem csodálatosabb, mint végezni munkánkat, összegyűlni Jézus nevében ketten- vagy hárman vagy akár több százan. Ünnepelni és emlékezni. Odafigyelni azokra az életjelekre melyeket elődeink hagytak hátra, hogy azokat cselekedve nekünk és gyermekeinknek is életünk legyen.

Gondoljunk itt Bartók Bélára is, aki fáradságos utazásokkal és munkával összegyűjtötte népzenénket, hogy megörökítse, megőrizze azt, az elmúlástól, a feledéstől. És lám, ma már világviszonylatban, nemzetek és népek ajkán él tovább. Így történhetett meg, hogy nemzetközileg, Bartók Béla által, még ismertebb legyen nemzetünk és országunk.

Az élni akarás reménységgel töltsön el bennünket.

Ezeket az életjeleket megtalálva boldogan hirdethetjük: az emberiségben a lélek benne van. Számtalanszor kiestünk és kiesünk az ablakon, de a szusz még bennünk van.

Az egyik legnyilvánvalóbb életjel, melynek segítségével földi életünket áldottabbá tehetjük az, a szeretet. Pál apostol is ráborult és szeretettel ölelte magához a fiatalembert és megérezte: a lélek benne van.

Isten szeretete hívta elő az életet a földön. Mivel Jézus tanítása szerint Isten szeretet, és aki e szeretetben marad, Istenben marad és Isten is bennünk, akkor embertársaink, nemzetünk, hagyományaink és gyönyörű Földünk iránti szeretetünk lehet az az életjel, mely fennmaradásunkat biztosítja. Mert továbbra is Istenben maradunk, aki maga az élet, aki elesettségünkben ránk borul és átölel, és ezáltal életünk megmentődik. Ámen!

Léta Sándor, lelkész


     N  A  G  Y     Ü  N  N  E  P     V  O  L  T     N  Á  L  U  N  K . . .

      Az égiek is velünk voltak azon a július végi vasárnapon az alföldi búcsún. Előző éjszaka kiadós eső áztatta meg a földet és frissítette fel a levegőt. Már az első harangszó előtt érkeztek a vendégek. Alkalmuk volt megtekinteni a megszépült templomot és környékét, a cinteremben, az emlékezőhelyen felállított nemzeti lobogót, egyházközségi és erdélyi zászlót.

Virágzuhatag ölelte át a három kőemléket és két kopjafát. A templombelső is leírhatatlan szépségben fürdött. Keblusek Béla virágkertész a hófehér falakra, padokra, úrasztalára és a felavatandó emléktáblák köré ízléses csokrokat készített. A Családom a megelőző napokat meg azzal töltötte, hogy tisztaság is legyen a javítás után. A törmelék nagyját eltakarították a levonuló munkások, de a többi nekünk jutott. Amikor feleségemmel 5-6 méter magasságban takarítottuk az ablakokat, eszembe jutott, hogy milyen nehéz lesz megőrizni egy Bartók-életművet és szellemiséget, amikor szinte senki sem vesz kezébe seprűt és rongyot rendbe tenni, tisztán tartani egy kis mennyországnyi templomot. Mert nem elég csak ünnepelni, mert több  a munkás hétköznap jóval, mint az ünnep. Második harangszóra megtelt az istenháza. Első gondolatunk az lehetett, hogy köszönetünket, hálánkat fejezzük ki az egyházvezetésnek, az önkormányzatnak és támogató híveinknek a megszépült hajlékért, a megújult ablakokért.

   Csodálatos bevonulással kezdődött az ünneplés. A Nemzetközi Szent György Lovagrendből hat lovagtársam vitte a zászlókat, utánuk az egyházi és világi méltóságok, vendégek következtek. A népviseletben megjelent bélmegyeri vendégek, a szeghalmi és vésztői énekesek az országos hírű 100 tagú Sárréti Népdalkör tagjai közül gyönyörűvé tették a gyülekezet egészét.

A „Mint a szép híves patakra…” kezdetű zsoltár szárnyalása után Léta Sándor, budapesti ( Bartók Béla Egyházközség ) lelkész, szerkesztő bibliai üzenetét hallgathattuk. Csordás Gergő hittanos bátor, határozott vallástételét figyelemmel hallgattuk. Megható volt az első úrvacsoravétele és az azt követő fogadalomtétele, amikor az egyik lovagtestvérünk által tartott egyházközségi zászló szegélyét fogva, szívre tett kézzel mondta el: Unitárius vallásomhoz, halálomig hű maradok…Az anyakönyv aláírása után egyházi áldásban részesítettem, felkötötte a zászlóra az emlékszalagot, majd Elekes Botond főgondnok átadta az Egyház ajándékát, egy bibliát, üdvözlő szavak kísértében és Barta János egyházközségi gondnok feltűzte a mellére az unitárius egyház címerét ábrázoló jelvényt. Az emléklap és ajándékkönyv átadása után Homoki Vivien köszöntötte szép virágcsokorral, e szavakkal fejezve be: Szeresd a templomot, s egyházközségünket, Jézusunkat kövesd, s imádd a jó Istent.

   Kelemen Attila, a Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségének tagja, zsinati tanácsos, a Heltai Kft. vezetője szívbemarkoló szavakkal emlékezett nagyapjára és avatta fel a gyülekezetben 1902, a megalakulás óta szolgált lelkészek és a ma is szolgáló lelkész emléktábláját.

   A Bartók Béla emlékezést a helybeli lelkész Sík Sándor: Az andocsi Máriához című búcsúversével nyitotta. Majd az egész gyülekezet énekelte Zoltáni Zsolt gitár- és énekművész kiséretével az „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek” kezdetű népdalt, és Balázsi László Bartók Béláról szóló előadása után az „ Elindultam szép hazámból” kezdetű szép népdalt.

   Templomi áhítattal hallgattuk meg a vésztői és szeghalmi énekesek népdalcsokrait, Túri Kriszta, Balogh Borbála és Rebeka szólóénekeit. Dr. Bodóné Takács Ilona, Simonné Bagdi Erzsébet és Czeglédi Edit Jobbágy Károly, Vitéz György és Simonyi Imre Bartók életét és műveit idéző verseket adtak elő. / Azért nem a közismertebb Szilágyi Domokos és Illyés Gyula Bartók-verseit, mert azok már elhangzottak a márciusi, városi könyvtárbeli Bartók-esten! / Zoltáni Zsolt gitárművész összeállítása is emelte az emlékezés színvonalát. Befejezésül Balázsi László Wass Albert: Dalol a honvágy / Szeretnék szántani című versét énekelte el a „Megkötöm lovamat”, legszebb virágénekünk dallamán, a gitárművész kíséretével.

   A műsort Elekes Botondnak, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnokának az emléktábla avató gondolatai követték, megköszönve az önkormányzatnak a támogatását és a kis gyülekezetnek  szép, áldozatos munkáját. Várkonyi Imre, Füzesgyarmat  város polgármestere elismerő szavakkal szólt a lelkész munkájáról és a gyülekezet sikereiről. Lélekben megerősödve és megújulva megyek haza ebből a szép templomból- mondotta, aztán a főgondnokunkkal leleplezték a Bartók Béla emlékére készített márványtáblát. A helyi és a budapesti lelkész bibliai szavakkal megáldotta mind a Bartók Béla, mind pedig a lelkészek emléktábláját. A Nemzeti Imádság és a Székely Himnusz eléneklése előtt a a zászlóanyák emlékszalagjait Varga Andrásné presbiterasszony és Balázsi Mária tiszteletesasszony-püspökhelyettesné kötötte fel a lovagok által meghajtott zászlókra. Az egész ünnepséget a helyi, városi Tv felvette és két alkalommal is műsorára tűzte, szintúgy a szeghalmi városi Tv is. Az ünneplés tovább folytatódott egy hangulatos kisvendéglőben 90 személy megvendégelésével.

   A búcsú azzal a bejelentéssel fejeződött be, miszerint október 22-én, vasárnap emléktáblát avatunk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit és hőstetteit megörökítve. Akivel    akkor nem találkozhatunk, attól a 2007.július utolsó vasárnapi viszontlátás reménységével köszöntünk el. Ismét megáldott az Isten egy szép ünneppel, legyen érte dicsőség és hála. (Balázsi László)

 


 

Unitárius örökségünk megőrzése és a hagyomány teremtés öröme.

 

Füzesgyarmaton a 2006. július 30-i unitárius búcsún elhangzott gondolatok.

 

Tisztelt ünnepi gyülekezet!

Kedves Füzesgyarmati unitáriusok!

 

Őszinte tisztelettel, és szeretettel köszöntöm a Füzesgyarmati egyházközség hagyományos nyári találkozójának minden résztvevőjét.

Ezek a találkozók többet jelentenek egy istentiszteleten való részvételnél, sajátos lelki és fizikai feltöltődést adnak mindannyiunk számára.

Elmondható, hogy a hagyomány teremtés sikere az életben csak keveseknek adatik meg. A jó szándék, és az akarat mellett a halandó ember eszközeivel csak őszinte hittel és szeretettel végezve lehet eredményes.

A siker teljesülése nemcsak azon múlik, aki kezdeményezi, kitartással, ötlettel dolgozik érte, hanem azon a közösségen, a közösség tagjain is, akik ezt igénylik, akikkel együtt lehet csak megvalósítani.

Ezt a hagyományteremtést itt, Füzesgyarmaton immáron 17 éve indította el az egyházközség lelkésze, presbitériuma és gyülekezete, ami azóta is minden év július utolsó vasárnapján megtartva egy nagy unitárius és ökomenikus országos találkozóvá vált, hagyományt teremtett.

A hagyományos találkozóknak további lendületet adott, szinte természetes határkövet jelentett a gyülekezet megalakulásának 2002-ben, és a templom építésének 2003-ban ünnepelt 100 éves évfordulója.

Ezen az „Alföldi búcsún” a találkozás örömét gazdagítja évről évre az alkalomhoz illő rendezvény, az ökumenikus találkozó, magyar népzenei kórusok előadása, emlékhely avatás, kopjafaállítás, emléktábla leleplezés, és az idei „Bartók évben” nagy unitárius zeneszerzőnkről való megemlékezés.

Mindannyian jól tudjuk, hogy a múltnak közösség teremtő ereje van. A múlt valós ismerete gazdagítja jelenünket, és jövőnk építésének, alakításának alapja.

Elődeink, őseink, múltunk oszlopai, ők azok, akiktől létünket, unitárius hitünket kaptuk. Azokat, akiket személyesen ismertünk közülük, különösen fontosak számunkra, és emlékük megörökítése éppoly fontos gyermekeink számára is.

Az egyházközség több, mint 100 éves történetében ilyen a múltat felidéző emléktábla is a templom falán, melyen a Füzesgyarmaton szolgált lelkészek vannak megörökítve.

Soraikat gazdagítja és teszi teljessé a most felavatott emléktábla azzal, hogy felkerült rá nagyapám, Kobátfalvi Kelemen István neve is, aki 1915-1916-ban szolgálta itt az unitárius gyülekezetet.

 

       

 Kelemen István                                                                      Emléktábla

esperes arcképe                                                                          a templomban

 

 

Neve kevéssé ismert a Magyarországi unitáriusok körében, ezért emberi tulajdonságai és lelkészi munkája alapján életútjának fontosabb állomásait röviden szeretném ismertetni.

Unitárius lelkészi dinasztia gyermekeként 1885-ben született Marosszentkirályon, ami később Marosvásárhely része lett.

Édesapja Kobátfalvi Kelemen Albert Marosvásárhely első unitárius lelkésze, édesanyja Szentgericzei Gál Katalin volt.

A Kolozsvári Unitárius gimnáziumban érettségizett, és 1910-ben elvégezte a Kolozsvári Unitárius teológiát. Kolozsváron és Csókfalván kezdte lelkészi pályafutását, majd Erdővidéken, Felsőrákoson őt választotta lelkészéül a helyi gyülekezet.

Feleségével Kisgalambfalvi Paál Irén tanítónővel három fiúgyermeket neveltek fel /István, Tibor, és Attila/, akik négy unokával ajándékozták meg.

Az első világháború zivatarában családjával, három gyermekével menekülni volt kénytelen, így került Füzesgyarmatra, ahol 1915-1916-ban szolgálta az egyházközséget.

A hívek szerették, marasztalták, de szíve visszahúzta Székelyföldre, Felsőrákosra, ahol 48 éves lelkészi munkával 1957-ben bekövetkezett haláláig szolgált, egyház köri esperesként.

Elismert és tisztelt vezéralakja volt Székelyföld unitárius közösségeinek. Légátus volt nála többek között néhai Bencze Márton a későbbi püspök, és a ma élő ismertebb lelkészek közül

dr. Szabó Árpád püspök úr, és Kolcsár Sándor marosvásárhelyi esperes is.

Alakját, emberségét, hangját, jellemét 50 év távlatából is szeretettel emlegetik a faluban és Erdővidéken.

A Füzesgyarmati egyházközség lelkészének és presbitériumának ezúton is köszönöm, hogy nagyapám lelkészi szolgálatának emléket állítva nevét megörökítették a templom emléktábláján.

Unitárius értékeink megőrzése és gazdagítása szempontjából különösen fontos az egyházközségek közösségépítő tevékenysége és közösségmegtartó ereje.

Ennek része az a 3 éve elkezdett program, amit a Magyarországi Unitárius Egyház vezetése az egyházközségekkel közösen indított, mellyel az egyházközségek használatában levő templomok és egyházi épületek folyamatos felújítását végezzük.

Azt mondják, aki fát ültet, bízik a jövőben.

Én hozzá teszem, hogy aki templomokat újít fel, az unitárius hittel bízik az emberekben, és hisz 438 éves Unitárius Egyházunk jövőjében. Mérnöki szemmel érdekes és megtisztelő feladat ezeket az épületeket megmenteni, régi szépségükben helyreállítani.

Ebben a szellemben kezdtük el és az egyházközségekkel közösen folytatjuk ezt a programot.

Az egyház éves költségvetésének erre a célra elkülönített keretéből pályázhatnak az egyházközségek a használatukban levő ingatlanok felújítására.

A pályázatok lebonyolítását, a vállalkozókkal kötött szerződések alapján az egyház tulajdonában levő, az egyház gazdasági tevékenységét segítő Heltai Gáspár Kft. végzi az egyház vezetésével kötött megállapodás alapján.

A felújításokat évről évre folytatni kell, helyi önkormányzati és más országos és minisztériumi pályázatokon való részvétellel, és az egyházközségi hívek támogatásával..

A pályázatokat az egyházközségek önállóan is folyamatosan kell figyeljék, és jelezzék az egyház Elnöksége felé. Az egyházi pályázatok elnyeréséhez az egyházközségek saját erőt is kell igazoljanak, ami lehet önkormányzati támogatás is.

Így újultak meg egyházi pályázati keretből, egyházközségi összefogással és önkormányzati támogatással többek között a Füzesgyarmati templom ablakai és a templombelső is.

Az elmúlt két évben a Budapest, Nagy Ignác utcai központi épületben levő iroda, könyvesbolt, gondnoki-, és a vendéglakás, a Pestlőrinci templom és gyülekezeti terem, a Bartók Béla egyházközség temploma, gyülekezeti terme és lelkész lakása, a Polgárdi imaház esőcsatornája, a Kocsordi egyházközség temploma és lelkészlakása, és a Hódmezővásárhelyi templomtorony és lelkészi lakás került eddig felújításra.

A Budapesti egyházközség az önállóan maga által pályázott, megnyert és lebonyolított önkormányzati pályázati keretből újította fel a Nagy Ignác utcai gyülekezeti termet és konyhát.

2006-ban az egyház Elnöksége és a Heltai Gáspár Kft. irányításával a Nagy Ignác utcai központi épület udvari lépcső javítása, a Püspöki iroda felújítása, a Pestlőrinci gyülekezeti terem konyhája, a Bartók Béla egyházközség alatti pince víztelenítése, a Hódmezővásárhelyi templom ablakainak cseréje, és legnagyobb munkaként a Debreceni lelkészi lakás és iroda felújítása van folyamatban.

Minden ilyen találkozó, mint ez a mai is, szellemi és fizikai örökségünk megőrzésének egy-egy határköve, és építőköve a jó hagyomány folytatásának.

Az unitárius hagyományteremtéshez és értékeink megőrzéséhez az egyházközségek felé iránymutató és folytatandó lehet a füzesgyarmati példa.

Amikor egy közösség megőriz, vagy alkot valamit, vagy másokon segít, erősebbé válik, és ez az erő tovább gazdagítja magát a közösséget és tagjait is.

Az unitárius hívek, az egyházközségek és az egyház vezetése együtt jelentik a Magyarországi Unitárius Egyházat. Csak közösen tudjuk unitárius örökségünket megőrizni, hagyományt teremtve gazdagítani, amihez a jó Isten adjon mindnyájunknak további akaratot, kitartást, unitárius hitet, békességet, erőt és jó egészséget.

Füzesgyarmat, 2006. július 30.                                   

 

  Kelemen Attila

                                                                                                                        Heltai Gáspár Kft.

ügyvezető igazgatója

 

 


B A R T Ó K    B É L A  – 125 éve született 

  /1881.március 25.Nagyszentmiklós-1945.szeptember 26.New York/

 

   A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiadott Nemzeti Évfordulóink nevet viselő ismertető bevezetőjében Dr.Bozóki András kulturális miniszter így fogalmaz: ”Természetesen 2oo6-ban is jóval több esemény évfordulója lesz,…ezért az akadémiai kutatóintézetek vezetőiből, illetve vezető munkatársaiból álló szerkesztőbizottság szigorú válogatásra kényszerült. Az itt megemlítettek közül kiemelkedik két évforduló. Az egyik hazánk történetének egyik legmeghatározóbb eseményéhez, a másik pedig hazánk zeneművészetének egyik legkiemelkedőbb személyiségéhez fűződik: az 1956-os forradalom és szabadságharc 5o. és Bartók Béla születésének 125.jubileumáról emlékezünk meg 2oo6-ban határainkon kívül és belül. ”A miniszter fontosnak tart idézni egy mondatot Bartók Bélától, alátámasztandó azt a gondolatát, hogy mindenkinek ez volt a hitvallása, nemcsak a Bartóké, hanem mindenkié, akiket a kiadvány megemlít és mindenkié, akik tettek e haza felemelkedéséért, boldogulásáért, hogy fényre derüljön-tehetjük hozzá. Bartók nagyságát mutatja már az, hogy ez a mondata akkor hangzott el, amikor mások ifjúságuknak abban az időszakában egészen mással voltak, vannak, lehetnek elfoglalva. 22 éves korában írta ezeket: Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát. Azt hiszem, eddig is tanújelét adtam e szándékomnak, kevésbé jelentős és fontosabb cselekedeteimmel, amelyek csekély erőmből kitellettek…”

   Nem akar ez az emlékezés életrajz lenni. Minden adat megtalálható lexikonokban, eddig megjelent könyvekben, folyóiratok, magazinok, szakkiadványok-remélhetőleg-tele lesznek méltatásokkal, vagy újabb könyvek is jelenhetnek meg a legnagyobb magyar zeneszerzőnk egyikéről, akiről „a példamutató nagy ikerpár”/ahogy Illyés Gyula nevezi őket halhatatlan versében/ másik tagja, Kodály Zoltán azt írja:”…világszerte a legtöbbet játszott szerzők egyike. Noha világszerte sokan vannak, akik a régihez, megszokotthoz ragaszkodva nem szívesen hallják az új hangot. És valahányszor előadják egy művét, egy percre Magyarországra is gondolnak, ha nem többet, annyit: mégsem lehet utolsó ország, ahol ilyesmi megterem.” Nem szándékszik ez az írás zeneművészetének elemzője sem lenni, ez a szakértők feladata, és valószínű, hogy e jubileumi évben újra és újra megteszik, hogy igazzá legyen a pályatárs álma: ”Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország…Ha majd egykor eljut művészete azokhoz is, akiktől ered, a dolgozó néphez, s az megérti, akkor lesz magyar zenekultúra..” Ez az év talán arra is jó lesz, hogy ebben a kérdésben elemzések szülessenek, hol tartunk a nagy örökséggel való sáfárkodásban. Kodály kettejük munkálkodása kapcsán elmondja: ”A nép zenéjében való elmélyedés megmutatta, hogy él még itt egy régi, eredeti, értékes, csak fejlődésében megrekedt zenekultúra, amit ki lehet emelni a rárakódott törmelékből, s amire lehet magasabb művészetet építeni.”

    Nemzeti nagyjaink évfordulós ünnepségei vagy nemzeti történelmünk évfordulói kapcsán el kell mondjuk, hogy sokszor érthetetlenül agyonütjük ezeket az ünnepeket. Ezekre nem egy példa volt a rendszerváltoztatás óta. Vajon Bartókkal is megesik ez és továbbra is fennmarad alkotótársa fájdalma. ”Időszerű felvetni a kérdést, hogyan sáfárkodik hagyatékával szűkebb hazája, Magyarország. Felhasználja-e saját kultúrája emelésére, táplálására, merít-e belőle annyit, amennyit meríthetne?” Máris el kell panaszoljuk azt, hogy a jubileumi Bartók Bizottság tagjai közé nem hívták meg a Magyarországi Unitárius Egyházat! Azt az egyházat, amelynek haláláig tagja volt, amelyhez saját elhatározásából csatlakozott, elhagyva a számára érthetetlen és hitelveit, szertartásait sok kritikával illetett katolikus egyházat. Azt az egyházat, amelynek második legnagyobb hazai gyülekezete, a budapesti Hőgyes Endre utcai egyházközség félévtizede az ő nevét viseli, templomában őrizve egy csodálatos fából faragott emlékművet. Azt az egyházat, amely 35 évi távollét után hazahozta hamvait idegenből és világraszóló eseményként, egyszerű unitárius szertartásával az anyaföldbe temette el. Természetesen nem szegi kedvünket ez az újbóli kirekesztés, hiszen egyházközségeink már megkezdték az évfordulós ünnepek megrendezését és méltó módon emlékezik meg egyik legnagyobb unitáriusukról  Nem akarjuk feltételezni azt, hogy esetleg homok kerül az emlékező gépezetbe azért az egyszerű életfelfogásáért, amihez ragaszkodott és meg is fogalmazott: ”A magyarság számára talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben, a 16. században született unitárius-amely humanizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével kiemelkedő lehetne-állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében. Ez gyakran ma is tapasztalható. Kis létszámuk miatt igen sokan nem ismerik őket, és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve vagy értetlenül fogadják.” Világlátása még unitárius közegben is érdekes volt. Többek között ifjúkori szerelméhez írott leveleiben olvashatunk sajátságos életszemléletéről. László Ferenc erdélyi zenetudós, aki Bartók leveleiből 99-et rendezett sajtó alá, jegyzi meg, hogy  Geyer Stefihez, a Hubay-tanítványhoz, hegedűművésznőhöz „ a világon egyedülálló hangvételű, bölcselkedő szerelmes levelét írta.” Ebből és még másokból is megtudhatjuk, hogy Bartók eljut akár az istennélküli vallásossághoz is. Szigorú elemző tehetségével  górcső alá veszi nemcsak a vallások kialakulását, fejlődését, hanem a maga filozófálgató útját is:”…a vallástan nem egyéb tiszta filozófiánál. Filozófiának kb. azt a törekvést nevezzük, amellyel bizonyos kérdéseket, melyekre csupán/érzéki/ tapasztalatokra támaszkodva nem felelhetünk, megoldani igyekeznek, éspedig csakis okoskodás útján.” A lélek halhatatlanságáról és az örökkévalóságról sem a hagyományos unitárius módon /a hagyományos keresztény tanításokról nem is beszélve!/ vélekedik. De azért ajánlja szerelmének, hogy „gondolkozzék a Végtelenről, borzongjon meg tőle, s hajtson fejet előtte.

A szentháromságot ügyetlen mesének nevezi, félelmetes jártassága van a vallások történetében, a vallások filozófiájában. Óv attól, hogy a „dogmáknak igájába hajtsuk fejünket.” Egyik ilyen témájú szerelmes levele végén írja Geyer Stefinek: ”Levele olvasása után zongorához ültem-az a szomorú sejtelmem van, hogy az életben nem lesz más vigasztalóm, csak a zene.” Alighanem a művészi világ ezzel szerencsésen járt. Egyházunk tagjaként, ahol nem kötötték a dogmák, az előírt hitelvek, szabadon szárnyalhatott a lelki-vallásos élete magaslataiban is. Amikor a szentháromságról értekezik, következtetésként igazi unitárius  módon fogalmaz:” A keresztény mitológia szentháromsága…a gondolkodást is rabláncra veri kimondván: Ezt nem értheted meg, nyomorult ember! Ne is gondolkozz felette, mert ilyenkor még a gondolkodás is halálos bűn.- Mondhatom, gyönyörű haladás! S ebből magyarázható az a hosszú-hosszú középkori lelki sötétség, amelyből alig tudtunk nagy nehezen kievickélni. De ez a misztikus zagyvalék nem is Jézusnak alkotása, aki tulajdonképpen csakis etikus volt, s mint ilyen egyikét a legnagyobb műveknek alkotta.” De kritikusan ehhez is hozzáteszi:”…habár tanításában akad elég, amin megütközhetünk.”

   Kodály azt írja róla. ”Az emberektől fél, nem könnyen melegszik fel. Vágyódik a szeretet, napfény és jobb sors után.” Költői leírások szerint: ”Olyan vékony, mint a halszálka/olyan fehér, mint egy liliom,/de ha leül a zongorához,/Sárkánnyá változik át.”  „Vézna, kis óriás. Tested meredő/Szálkaként szúr a térbe fel/És körül sajgó gyulladást okoz./Mint kivont pengét hordod magadat.” Kosztolányi szép megfogalmazása szerint:”…ez az ember, ki előttem ül, testi mivoltában is arányos, felhúrozott, zengő és alkotásaira kell gondolnom.” Hogy mennyire tudott egyszerű és közvetlen is lenni, álljon itt Fodor András megörökítésében annak a Péntek nevű embernek az elmondása, akitől bútort rendelt Körösfőn.”Népszerű, eccerű ember vót. Nem vót nagyobb úgy 164-65 cm-nél…szelíd, mosolygó kis ember vót, mindig jókedvű…Vót neki egy kis felvevő dalosgépje-én csak így tudom a nevit-s amit beledanoltunk, a géppel mind visszadalolta nekünk.

   Paul Sacher, svájci zenész, Bartók halála után így emlékezik: ”Lénye fényt és világosságot árasztott. Szemeiben fenséges tűz világított. Kutató tekintetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta…” /Fodor András közléséből/

   A 22 éves korában megfogalmazott életcéltól, mint forrástól, az Értől eljut az Óceánig. Befejezésül

Újra idézzük őt: ”Az én igazi vezéreszmém…, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem-amennyire erőmtől telik-szolgálni zenémben, ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”

                                                                                                  Balázsi László

 


Fényképek:

   Bevonulás

    Konfirmáció    Konfirmáció

   Kórusok

 

  Elekes Botond főgondnok

  Kelemen Attila

a gyülekezetben szolgált lelkészek emléktáblája

 

Várkonyi  Imre  polgármester

  a tábla leleplezése

  Bartók Béla emléktábla

  Zoltáni Zsolt

  Kivonulás

Lovagrend tagjai